A serpák és fixkötelek használatának védelmében

A ,,Magyarok a világ nyolcezresein" tragédiával végződött Kancsendzönga-expedíciója kapcsán a napokban több blogot és fórumot, valamint ezekkel kapcsolatos kommenteket olvastam, melyeket nem szeretném minősíteni. Mindenkinek szíve joga, hogy elmondja a véleményét, ha pedig az eltérő vagy más a hangneme, nem kell meglepődni, hiszen két ujjunk sem egyforma.

Az írásokban több esetben is felmerült a fixkötél használatának kérdése, de a vélemények annak használatáról és sportszerűségéről megoszlanak. Többen bírálták azokat a mászókat, akik fixkötelek segítségével jutnak fel-, illetve le a csúcsról. Fontos azonban szem előtt tartani, hogy a hegymászásnak több ága létezik (ilyen például az expedíciózás és a sportmászás, stb.), amelyeket nem célszerű keverni. E tekintetben pedig a sziklamászás során is biztosítjuk egymást és a legtöbb helyen a falban fixpontok (ún. nittek) vannak elhelyezve, amelyek megkönnyítik és biztonságosabbá teszik a haladást. A fixpontokat nem kötelező a mászás során használni – valószínűleg többeknek menne a tengerszinten jó időben történő mászás ezek használata nélkül is – és biztosítanunk sem kellene egymást, mégis (nagyon helyesen) megtesszük. Miért várjuk el akkor az expedíciós mászóktól, hogy ha már van lehetőségük, ne kapaszkodjanak bele, vagy ne biztosítsák magukat a fixen kihelyezett kötelekbe egy oxigénhiányos környezetben, amelyet nem véletlenül hívnak halálzónának. Aki ilyen körülmények között hibázik, az nagy valószínűséggel meghal, mivel a nagy magasság miatt a mentés nem olyan ''egyszerű" feladat, mint az Alpokban. A fixen kihelyezett kötél tehát a biztonságukat szolgálja, ugyanúgy, mint a sziklamászásnál a falba beépített mesterséges eszközök!

A másik sarkalatos kérdés a serpák segítségével vagy segítsége nélküli mászás kérdése. Carlos Soria ezzel kapcsolatban írt cikkét (mely itt olvasható >>) nehéz elfogultság nélkül olvasni, de a tisztánlátáshoz mások véleményét is szükséges megismernünk a történtekről, nem csak a mi verziónkat, meg amit hallani szeretnénk.

Le kell szögezni: ha az út során vannak fixkötelek és egyéb mesterséges eszközök (pl. létrák), amelyeket használunk, és azokat a serpák helyezték el – ebben a környezetben minden mászószezonban újra kell építeni azokat –, akkor az én olvasatomban a serpák segítségét vettük igénybe, függetlenül attól, hogy fizettünk-e a szolgáltatásért vagy sem. E szempontból csak a segítség mértéke lehet a kérdés, ami attól függ, hogy milyen csomagot vettünk igénybe, illetőleg miben állapodtunk meg a szolgáltatóval a mászás előtt vagy közben. Így azok számára, akik több pénzt tudnak áldozni a serpák segítségére, azoknak könnyebb és biztonságosabb lesz a fel- és lejutás, mint akik kevesebbet fizettek a szolgáltatásukért.

Ugyanakkor a csúcsra feljutottak között a külső segítség mértékében nem tesznek különbséget. Amit általában jegyeznek az az, hogy oxigénnel mászott, vagy nélküle, valamint a különleges rekordokat (pl. a gyorsasági rekordokat, a szóló mászást, azt, aki új utat mászott, a téli mászást, stb.). Ha viszont valaki oxigénnel mászott, nem tesznek különbséget aközött, hogy egy vagy nyolc palackot használt el a mászás során, mint ahogy abban sem, hogy csak kis mértékben vette igénybe a serpák segítségét, vagy nagyon.

Kevés olyan mászó létezik, aki csak az alaptáborig veszi igénybe a külső segítséget (hordárok) és onnan minden segítség, a serpák által elhelyezett mesterséges eszközök (kötelek, létrák) használata nélkül mászik oly módon, hogy azokat – amennyiben szükségesnek tartja – maga építi ki, avagy teljes mértékben nélkülözi azokat. Ez a serpáknak vélhetően új dolog, és nem is nagyon értik, ami miatt legutóbb még konfliktusuk is volt az Everesten a világ legjobb mászóival.
A történetet itt olvashatjátok el >>

Kérem, hogy a leírtakon a vélemény-nyilvánítás előtt gondolkodjon el mindenki!